Történelem

Új-Zéland, egyike Földünk azon szárazföldjeinek, melyeket igen későn népesítettek be. 500 és 1300 között Polinéziaiak vándoroltak be a sziget területére, és az addig érintetlen területen létrehozták a maori kultúrát. A két szigetet később, 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland származású hajós fedezte fel, majd ezt követően James Cook kapitány volt a következő 1769-ben, aki immár angol zászlók alatt kikötött a szigeten, s azon nyomban angol felségterületnek nyilvánította azt. 

Az európaiak 1839-ben kezdték meg a bevándorlást, ami a Brit Új-Zéland Társaság megalakítását követte. A sziget két okból igen lassan népesült be. Egyrészt azért, mert nagyon távol volt Európától, másrészt, mert az angolok figyelmét Ausztrália kötötte le.

A sziget őslakói, a maorik a kezdetekben igen ellenségesen fogadták a “betolakodókat”. Egészen addig nem került az új gyarmat reflektorfénybe, míg egy vállalkozó kedvű francia partra nem szállt és azt nem ígérte a maoriknak, hogy vissza fog jönni hajókkal és megvédi őket a betolakodó angoloktól. Ez nem tetszett franciahon ősellenségének, Angliának, ezért 1840-ben a szigetre küldték Hobson kapitányt és kinevezték őt az új föld kormányzójának. Hobsonnak először azonban ki kellett egyeznie a maorikkal, amit a Waitangi szerződés keretében tette meg. Ebben a szerződésben biztosította Anglia a bennszülötteket a védelméről, cserébe viszont kötelezte őket földjeik egy részének eladására. Érdekes tény, hogy a maoriknak nem volt írott nyelvük, ezért az angolok írták le úgy, ahogy azt ők maguk hallották. 

Az európai telepesek végül 1856-ban alakítottak először kormányt. Ezt követően 1907-ben Új-Zéland önkormányzattal rendelkező domíniummá vált. 1931. decemberében a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagjává nyilvánították, ezt azonban az ország parlamentje csak 1947-ben ratifikálta. Új-Zéland ekkor vált teljesen függetlenné Nagy- Britanniától. Ma az egyetlen kapcsolódási pont az Egyesült Királysággal a Főkormányzó kinevezésében van. Ez a pozíció nálunk az államelnöki posztnak felel meg, ami azt takarja, hogy ez a szerep inkább reprezentatív jellegű. A szabadon választott új-zélandi miniszterelnök tesz javaslatot a főkormányzó személyére és az angol uralkodónak jóvá kell azt hagynia. 

Új-Zéland fontos szerepet töltött be 1945-ben, ugyanis az ENSZ alapító országai közt szerepelt.